Amit a csontritkulásról (osteoporosis ) tudni érdemes
Az oszteoporosis a leggyakoribb csontanyagcsere-zavar, különösen a fejlettebb országokban. Magyarországon a lakosság 10%-a szenved csontritkulásban. A kor előrehaladtával a csontsűrűség kismértékben mindenkinél csökken (férfiaknál évente 0,3-0,4%-kal, nőknél 1-4%-kal), de ez nem vezet feltétlenül betegség kialakulásához.  Felnőttkorban évente a csontállomány 10%-a cserélődik ki. A csontlebontó és -építő folyamatok erőteljesen a lebontás irányába tolódnak el, ami a csonttömeg csökkenéséhez vezet, miközben a csontok térfogata nem változik (csökken az egységnyi térfogatra jutó csontmennyiség). A csontanyagcserének ez a zavara a csontritkulás (oszteoporósis). Az ásványianyag-sűrűség csökkenése a tartószilárdság erős romlásához vezet, a csontok sérülékennyé válnak. Gyakran a test saját súlya is okozhat törést, illetve mechanikai hatásokra - mint rúgás, ütés, rántás - is eltörik a csont.Nem haszontalan tudni, hogy a csontozatunkat örökletes tényezők is jelentősen meghatározzák - nők esetében ez kifejezettebb, mint a férfiaknál. Kialakulását, épségét vagy károsodását életmódbeli, táplálkozási, aktivitásbeli szokásaink, környezeti hatások (ártalmak) nagyban befolyásolják.

A csontépítés és -bontás változásai életünk folyamán
A vázunkat (csontváz) alkotó csontszövet szilárdságát, sűrűségét, a felépítésben résztvevő szervetlen anyagoknak (elsősorban kalcium-foszfátnak és -karbonátnak), rugalmasságát a szerves összetevőknek (kollagén, egyéb fehérjék) és lemezes szerkezetének köszönheti. Életünk első felében csonttömegünk fokozatosan nő, maximumát 30 éves korunk körül éri el. A tartószilárdság megőrzése érdekében a csont - a növekedés befejeződése után is - állandóan átépül: a különböző hormonok által szabályozott csontlebontó és csontépítő folyamatok dinamikus egyensúlyban vannak, s így biztosítanak a felnőtt embernek viszonylag állandó csonttömeget.

A csontállomány fenntartásához szervezetünknek szüksége van:

• ásványianyag-utánpótlásra, elsősorban kalciumra, foszforra, magnéziumra, s ezeken kívül - lényegesen kisebb mennyiségben - vasra, mangánra, nikkelre, kobaltra, stronciumra és arzénre;
• vitaminokra, különösen D3-vitaminra (mely alapvető fontosságú a kalcium csontba épüléséhez), valamint C- és E-vitaminra;
• többféle hormonra, pl. növekedési hormon, mellékpajzsmirigy-hormon, kalcitonin, nőkben ösztrogén, férfiakban tesztoszteron;
• megfelelő mennyiségű aminosavra, fehérjék, enzimek stb. termelődésére, egyéb anyagokra (pl. citromsav).

Harmincöt éves kor körül már ritkul a csontszövet, ezért érdemes a csontritkulás intő jeleire figyelnünk. A harmadik évtizedünk közepén a csontállomány mérlege a leépítés irányába mozdul el, ami azt jelenti, hogy több szövet épül le, mint amennyi keletkezik. A fordulat lényegében a pubertás kor lezártával kezdődik és innentől kezdve csak romlik a helyzet. A csontok tömege és erőssége nem növekszik tovább és ha nem figyelünk megfelelően az életmódunkra, akkor lassan elindul a csontritkulás kialakulása.

Először a csontok növekedése megáll, majd egy lassú degeneráció ( leépülés) indul meg. Ez természetesen olyan lassú, hogy hosszú évekig is eltart, és a kezdetén nem is lehet észrevenni.

Hogy ez a fokozatosan kialakuló hiány milyen mértékű lesz, nagyrészt attól függ, hogy a helyes, vagy a helytelen életmódot választjuk-e.

A természet szervezetünket nagyvonalú tartalékokkal látta el. A posztmenopauzális csontritkulások jellemző tünetei a csigolyák összenyomódása miatti hát- és derékfájdalom, csigolyatörések, csukló- és csípőtáji törések. A test meggörnyed, a hát meggörbül, a mellkas besüllyed, a testmagasság csökken. Az időskori csontritkulás tünetei hasonlók lehetnek. Rendszerint megelőző tünetek nélkül, combnyaktörés, csuklótörés vagy csigolyatörés formájában jelentkezik. Mindkét nemet egyaránt érinti. A 65. életév felett a nők és férfiak folyamatos csonttömeg-vesztése már csaknem megint azonos mértékű. A másodlagosan kialakuló csontritkulás ritkábban fordul elő, és mindig valamilyen alapbetegségnek a következményeként jön létre, melyek lehetnek, gyulladásos ízületi betegségek, cukorbetegség, fokozott pajzsmirigyműködés, hematológiai kórképek, alkoholizmus, gyógyszerártalmak vagy felszívódási zavarok a bélben.

Mit tehetünk a megelőzés érdekében, mire kell figyelnünk?
Az elsődleges megelőzés már gyermekkorban megkezdődik. Megfelelő testmozgással, fizikai aktivitással el kell érni azt a csúcs-csonttömeget, amiből később mindenki elkerülhetetlenül veszíteni fog. A csontokra ható állandó, váltakozó terhelés hatására ugyanis a nagyobb mechanikai terhelésnek kitett területeken a csontképzés fokozódik. A mozgás mellett komoly szerepe van a megelőzésben a helyes táplálkozásnak, a kalcium- és fehérjedús étrendnek.A másodlagos megelőzésbe tartozik a veszélyeztető tényezők korai felismerése, és a korai kezelés elkezdése, a nőknél a menopauzális csontritkulás kezelése.A harmadlagos megelőzés lényegében már a betegség folyamatának lassítása, a megfelelő kezelési módok alkalmazása, és többnyire az életmód megváltoztatására is szükség van. A csonttömeg pusztulásának csökkentésére hormonpótlást, kalciumbevitelt, kalcitonin-kezelést alkalmaznak, amit fizioterápiával egészítenek ki. Mivel ennél a betegségnél a megelőzésé a fő szerep.

A csont sűrűségének megőrzése vagy növelése szempontjából legfontosabb tennivalóink a következők:

• elégséges és folyamatos kalciumbevitel (lehetőleg a táplálékkal, de kiegészítésként hasznos lehet valamilyen kalciumtartalmú készítménnyel naponta plusz 1 grammnyi kalcium bevitele) és ugyancsak étrendileg a szükséges fehérje- és a D-vitamin-szükséglet fedezése;
• naponta legalább - ha ennek feltételei biztosítottak - 1 óra könnyű séta a levegőn, szórt napfényben (a napfénynek fontos szerepe van a szervezet D-vitamin képzésében);
• rendszeres, testtartást javító tornagyakorlatok;
• rendszeres és feltétlenül az egyén állapotától függő aktív vagy passzív testgyakorlás;
• figyelemfelkeltő felvilágosításokkal óvás az elesésektől;
• a dohányzás és az alkoholfogyasztás csökkentése, esetleg fokozatos elhagyása, - a kávéfogyasztás mérséklése;
• a hirtelen nagy súlycsökkenést előidéző fogyókúra mellőzése (ez megbonthatja hormonháztartásunk egyensúlyát).

Mind a megelőzésben, mind a gyógyításban használt gyógyszerek és készítmények rohamosan fejlődnek, és mindinkább elérhetővé válnak. Ma már tudományosan kialakított szakmai szabályok szerint és szakképzett személyzet segítségével foglalkoznak a csontritkulás megállításával. A nagyszerű és korszerű, nem egyszer igen költséges kezelések mellett különösen nagy figyelem irányul a méltánytalanul háttérbe szorult megelőzési és kezdési lehetőségekre - mint például a tojáshéj alkalmazhatóságára.

Gyógyszeres terápiák a csontritkulás megelőzésére
Hormonpótló kezelés (HRT).
Menopauza után a HRT a csontritkulás megelőzésének hatékony módszere. Az utóbbi években végzett klinikai vizsgálatok azonban bizonyos kockázatokra is fényt vetettek. Napjainkban, csak akkor javasolt a HRT csonttörések megelőzésére, ha a menopauzás tünetek miatt a kezelés valóban indokolt. A HRT előnyeit és kockázatait egyedileg kell megvizsgálni, és ez függ az életkortól, a HRT típusától és más tényezőktől is. Az orvos fogja javasolni, melyik a megfelelő HRT kezelés.

Tibolon.
Magas csonttörési kockázat esetén javasolt a csont ásványianyag-tartalma csökkenésének megakadályozására, valamint a menopauzás tünetek rövidtávú mérséklésére. A tibolon menopauza után helyettesíti a szervezet hiányzó, ill. lecsökkent mennyiségű természetes szexuálhormonjait. Megkísérelték adását pl. petefészek-műtét után is, a hormonok pótlására. Javíthatja a libidót is. Maximális hatásának eléréséhez kb. 3 hónap szükséges. Mellékhatásai lehetnek: vaginalis vérzés, fejfájás, szédülés, viszketés, súlynövekedés, hányinger, hasi fájdalom, emlőfájdalom, magas vérnyomás.

Biszfoszfonátok.
Mérséklik a csontvesztést, javítják a csontsűrűséget, csökkentik a csontok törésveszélyét. Ilyen szerek az alendronat, etidronat és risedronat. Segítenek a csonttömeg megtartásában pl. hosszú távú szteroid szedés esetén, valamint posztmenopauzás nőkben, akiknek csonttömeg már csökkentebb.
Arra érzékeny egyénekben gyomor-bélrendszeri tüneteket okozhatnak, ezért éhgyomorra célszerű és javasolt bevenni e szereket. Mivel kimarhatják a nyelőcső falát is, ezért csak álló ill. ülő helyzetben szabad bevenni, és legalább egy pohár folyadékkal együtt. Harminc percig meg kell tartani az álló, vagy ülő helyzetet ezt követően. Bevételük heti 1 alkalommal történik. Okozhatnak még mozgásszervi fájdalmat, fáradtságérzést Raloxifen. Az újabb, ún. szelektív ösztrogén-receptor modulátorok egyike. Javítja a csont denzitását, mérsékli a gerinc/csigolya-törések számát. Csak menopauza utáni nők számára javasolt. Kipirulást, lábikragörcsöket okozhat, és fokozhatja a trombózisveszélyt. Csökkenti viszont az emlőrák kialakulásának veszélyét.

Elegendő kalciumtartalmú táplálék fogyasztása.
Klinikai tapasztalatok szerint is bebizonyosodott, hogy az alacsony kalciumbevitel összefügg a csekélyebb csonttömeggel. Gazdag kalciumforrás a tej, joghurt, sajt, mandula, a sötétzöld levelű zöldségek, mint a brokkoli, a halak közül pl. a szardínia és a lazac. Férfiakban illetve nőkben menopauza előtt napi 1000 mg a kalcium-szükséglet, menopauza utáni nőkben, ill. 70 év feletti férfiakban pedig napi 1300 mg.

Kalciumpótlás. Ha nem lehetséges a táplálékkal kellő mennyiségű kalciumbevitel biztosítása, akkor kalciumpótló tablettákat kell szedni. Ezek között vannak vénykötelesek, vénymentesek egyaránt. Az általában kalciumkarbonát-alapú kalciumpótló tablettákat étkezéskor célszerű bevenni, mert a gyomor sósavtartalma segíti felszívódásukat. A kalciumpótlás mellékhatásként székrekedést eredményezhet.

Magyarországon, az OGYI által törzskönyvezett kalcium tartalmú gyógyszerkészitmények:

• CALCIUM-SANDOZ pezsgőtabletta
• CALCIUM 500 mg PHARMAVIT pezsgőtabletta
• CALCIUM HERMES 500 mg pezsgőtabletta
• BÉRES CALCIUM 500 mg filmtabletta
• CALCIUM-D-SANDOZ pezsgőtabletta
• CALCIUM-SANDOZ + Vitamin C 1000 mg pezsgőtabletta
• CALCIMUSC injekció
• CALCICARB 700 tabletta 

Milyen szerepe van a D-vitaminnak, - ennek kapcsán a napfénynek, az UV-sugárzásnak - az oszteoporózis veszélyeinek csökkentésében?
A D-vitamin a szervezetben az UV sugárzás hatására a bőrben szintetizálódik, s több lépcsős, több szerv kifogástalan működését igényelő folyamat eredményeként válik aktív D-vitaminná, ma már D-hormonnak nevezzük. A D-hormon igen összetett feladatokat lát el a szervezetben. A csontok szempontjából elengedhetetlen a kalcium bélből való felszívódásához, és a csontba való beépüléséhez, mely a csontok szilárdulását eredményezi. A D-hormon a szervezet kalcium anyagcseréjének legfőbb szabályozója. Az állandó kalcium szint a vérben viszont minden élő sejt, izomsejtek, szívizomsejt működéséhez elengedhetetlen. A súlyos csontritkulásos betegek viszonylag gyakran panaszkodnak izomfájdalomra, az átlagnál nagyon izomgyengeségre, mely a D-vitamin hiányára vezethető vissza. Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a magyar lakosság jelentősen alul ellátott D- vitaminnal. Szinte mindenki kalcium és D-vitamin pótlására szorul főleg a téli hónapokban. Még a mediterrán országokban is a zárt térben való tartózkodás, a napfény káros hatásaitól való félelem miatt túlzásba vitt fényvédő faktor használata jelentős D-vitamin hiányt idéz elő. Nyolc faktor felett lényegileg a bőrben nincs D-vitamin szintézis. Fontos tudnunk azt is, hogy a modern, igen hatékony csont lebontást gátoló gyógyszerek D-vitamin hiányos állapotban jelentően vesztenek hatékonyságukból.

Válaszok az oszteoporózis kapcsán leggyakrabban felmerülő kérédsekre Mi az oszteoporózis?
A csontszövet anyagcsere-betegsége. A csont élő szövet, mely folyamatosan épül és bomlik annak érdekében, hogy a csontok szerkezete mindig az őt érő erőhatásoknak megfelelően épüljön fel, ezeknek a lehető legjobban ellenálljon, és a rá háruló terheket el tudja hordozni. Az ásványi anyagok mellett, számos élő sejt alkotja, melyek éppúgy anyagcserét végeznek, mint mondjuk a máj vagy hasnyálmirigy sejtjei, felvesznek és leadnak anyagokat, táplálkoznak, és fontos, a csontszövet felépítéséhez szükséges anyagokat termelnek. Akár tápanyagellátásuk sérül, akár külső irányításuk, akár belső működésük hibája miatt bekövetkezhet, hogy felborul a csontépítő és csontlebontó folyamatok egyensúlya. A csontlebontó folyamatok túlsúlya esetén beszélünk oszteoporózisról.

Gyógyítható-e az oszteoporózis?
A spontán töréseket még nem okozó oszteoporózis, amennyiben a csonttömeg-veszteség még nem túl nagy mértékű, még feltartóztatható a megfelelő kezeléssel. A megfelelő mennyiségű kalcium és D-vitamin adásával tehát az úgynevezett preklinikai stádium még megtartható. Ennél előrehaladottabb esetben a kezelés célja a - további - törések megelőzése. Szoros értelemben tehát a csontritkulás nem gyógyítható, de megelőzhető és karbantartható.

Miként lehet megelőzni a csontritkulást?
Fiatal korban megfelelő táplálkozással és testmozgással a maximális csonttömeg elérésére kell törekedni. Főként a kóla, és más foszforsavban gazdag üdítők veszélyeztetik a fiatalkori csonttömeget. A helytelen és főként drasztikus fogyókúra és a mozgásszegény életmód súlyosan veszélyezteti csontjainkat. Idősebb korban is az egyik legjobb ellenszer a rendszeres testmozgás, és természetesen a kiegyensúlyozott táplálkozás. A nők figyeljenek nemi működésükre, mert csonttömegük náluk erősen függ hormonális háztartásuktól.

Kik veszélyeztetettek?
A vékony testalkatú emberek és az idős nők. Hatvan éves kor fölött a nők mintegy harmada érintett az oszteoporózisban. A kor előrehaladtával mindkét nemnél nő a rizikó. A mozgásszegény, ülő-életmódot folytatók, hiányosan táplálkozó emberek és a dohányzók fokozott kockázattal számolhatnak.

Mi az oszteoporózis oka?
Számos ok kibillentheti a csontanyagcserét egyensúlyából. A leggyakoribb ok mégis a nőknél a változókorral fellépő ösztrogénhiány, mivel ennek a hormonnak a hatására történik meg a csont szilárdságát adó kalciumvegyületek beépülése a csontba.

Milyen egyéb betegségek segítik elő a társult csontritkulás kialakulását?
A nőknél mindne olyan állapot és betegség, mely ösztrogénhiánnyal jár a szervezetben. Emiatt a későn beköszöntő rendszeres menstruáció is fokozza a kockázatot, továbbá egyes vérzési rendellenességek, nőgyógyászati betegségek és műtétek, pl. a petefészkek eltávolítása. Mindkét nemnél rizikótényezőnek számítanak a pajzsmirigybetegségek, a reuma, illetve minden szteroid gyulladás-gátlóval kezelhető vagy karbantartható betegség, így még az asztma és az ekcéma is.

Mire kell figyelni, ha a családban van csontritkulásos beteg?
Mindarra fokozottabban, amire mindenkinek: nem szabad dohányozni, fontos a napi 1000-1500 mg napi kalcium fogyasztása, megfelelő D-vitamin-ellátás, mértékletes napozás, télen is séta a szabadlevegőn, rendszeres testmozgás, az alkohol és a kávé mértékletes fogyasztása.

Oszteoporózis rizikó teszt

1.Úgy érzi-e, hogy csontjai vékonyabbak,
könnyebbek az átlagosnál?

Igen | Nem

2. Eltört már Önnek vagy valamelyik családtagjának bármelyik csontja felnőtt korában?

Igen | Nem

3. Ha Ön nő, túl van már a menopauza időszakán?
(Ha férfi, válaszoljon nem-mel)

Igen | Nem

4. Ha Ön nő, menopauzája túl korán következettt be, vagy végeztek-e Önön csonkolással járó nőgyógyászati beavatkozást? (Ha egyik sem érinti, vagy férfi, akkor válaszoljon nem-mel!)

Igen | Nem

5. Szed-e hormontartalmú gyógyszereket pajzsmirigy-problémákra, vagy asztmára, esetleg ízületi gyulladásokra?

Igen | Nem

6. Étrendje kevés tejet és tejterméket tartalmaz?

Igen | Nem

7. Korlátozott-e mozgásában és / vagy más okok miatt keveset mozog?

Igen | Nem

8. Dohányzik és / vagy fogyaszt-e alkoholtartalmú italokat rendszeresen?

Igen | Nem

Értékelés:
o-4 pontig: Gratulálunk, Önnek várhatóan nem lesz gondja a csontritkulással!

5 pont felett: Az Ön esetében magas a csontritkulás kockázata! Forduljon minél előbb kezelőorvosához, mert ha még nem is jelentkeztek az első tünetek, pár éven belül biztosan megjelennek.) 

Néhány tornagyakorlat amely segithet az oszteoporózis megelőzésében
Bármely mozgás esetén fontos a megfelelő minőségű bemelegités. Ehhez

• végezzen néhányszor fejkörzést,
• rugózzon a térdével,
• körözön mindkét karjával előre majd hátra
• felnyújtózva, lábujjhegyre állva vegyen nagy lélegzetet orron át, csigolyáról-csigolyára lassan lehajolva engedje ki a levegőt.

Gyakorlatok

• Gerincnyújtás a falnál
• Karlendítések állva
• Láblendítések állva
• Gerinccsavarás-talpnézés
• Törzsfeltolás térdelőtámaszban
• Medence-emelés oldaltámaszban
• Levezetés

Váljék egészségükre!